Hogyan viszonyulnak a várakozási idők nemzetközi viszonylatban?

Még nem láttuk a Covid-19 teljes hatását a várólistákra, és azt az időt, amikor a betegeknek várniuk kell a tervezett műtétre. Bár kétségtelen, hogy bizonyos területeken és egyes szakterületeken átmeneti lemaradást okozott, azt azonban nem tudjuk, hogy hosszabb távon mi lesz ennek a hatása, hiszen még dolgozunk a járványból való kilábaláson.

Noha a fókusz – érthető módon – határozottan a jelenlegi helyi és átmeneti helyzeten van, érdemes megnézni a hosszabb távú trendeket és a nemzetközi kontextust, valamint azt is, hogy az egyes országok milyen politikákat alkalmaznak a várólisták kezelésére.

A várakozási idők már a Covid-19 előtt is sok országban régóta gondot okoztak, és egy OECD jelentés nemrég jelent meg a témában. Áttekinti a várakozási időket 17 OECD-országban, valamint a probléma kezelésére bevezetett számos szakpolitika hatását a 2018–2019-ig terjedő adatok felhasználásával. Tisztességes összehasonlítás Az egyik probléma több ország összehasonlításakor, hogy a definíció, az adatok mérésének, gyűjtésének, strukturálásának és jelentésének módjai országonként eltérőek, ami korlátozza az összehasonlíthatóságot.

A várakozási időket például a háziorvosi beutalóból vagy szakorvosi látogatást követően lehet rögzíteni. Egyes egészségügyi rendszerek a „járóbeteg” várakozási időt, mások a „fekvőbeteg” várakozási időt mérik, míg mások a teljes kezelésre utaló várakozási időt mérik, mint Dániában, Norvégiában és Angliában.

Míg a várakozási idő átlaga és mediánja, a várakozási idő az eloszlás bizonyos százalékpontjainál - és a küszöbidőnél (pl. 3, 6 vagy 12 hónap) túl várakozó betegek száma vagy aránya - mind érvényes módszer a várakozás mérésére. alkalommal a mediánt használják leggyakrabban nemzetközi összehasonlításhoz.

A várakozási idők eloszlása azonban általában torz, a betegek kis hányada nagyon sokáig vár, vagyis az átlagos várakozási idő lényegesen hosszabb lehet, mint a medián. Hogyan viszonyulnak az OECD-országok? Az OECD-tanulmány azt mutatja, hogy az elektív műtétek várakozási ideje országonként nagymértékben eltérhet, egyes országokban a várakozási idők majdnem 10-szer magasabbak, mint másokban.

A várakozási időkre vonatkozó adatok jelenleg csak 17 OECD-országra és bizonyos eljárásokra vonatkozóan állnak rendelkezésre. Ezekben az országokban átlagosan rövidebb volt a várakozási idő a kisebb műtéteknél, például a szürkehályog-műtéteknél (95 nap 2018-ban), és hosszabb volt a nagyobb műtéteknél, például a csípőprotézisnél (110 nap) és a térdprotézisnél (140 nap).

Valamennyi országban a sürgősebb kezelést igénylő betegek általában rövidebb ideig várnak, mint azok, akiknek egészségi állapota kisebb valószínűséggel romlik várakozás közben. Ezért a coronaria bypass műtétek átlagos várakozási ideje általában rövidebb, mint a csípő- és térdprotézisnél.

Az egyes országokban azonban óriási eltérések vannak. 2018-ban összességében Dániában, Hollandiában, Olaszországban és Magyarországon, míg Észtországban, Lengyelországban és Chilében volt a legalacsonyabb a várakozási idő az elektív műtétekre.

Az alábbi táblázat néhány kiválasztott OECD-ország medián várakozási idejét mutatja, összehasonlítható adatokkal a különböző típusú műtétekre vonatkozóan.

Amint az ábra mutatja, a szürkehályog-műtétre fordított átlagos várakozási idő Norvégiában, Portugáliában és Finnországban volt a legmagasabb. Meg kell azonban jegyezni, hogy a diagramon nem szereplő két országban – Észtországban és Lengyelországban – lényegesen magasabb volt a várakozási idő: 180, illetve 250 nap. A norvég várakozási időket is kicsit másképp számolják. A diagramon szereplő országok többségében az OECD-átlagnál alacsonyabb volt a várakozási idő, Olaszországban, Dániában és Svédországban a legrövidebb várakozási időket regisztrálták.

A csípőprotézisek esetében hasonló volt a kép, és sok országban hosszú várakozási időket regisztráltak a csípőprotézisekre. Spanyolországban és Kanadában azonban magas volt a várakozási idő mediánja, és Ausztráliában is meghaladta az OECD-átlagot, és jelentősen meghaladta az új-zélandi mediánt.

Portugália mellett Ausztrália is kiemelkedik a térdprotézisek várakozási idejével; az egyik legmagasabb az OECD-országok közül több mint 6 hónapja. Az OECD-átlag az ilyen típusú eljárások esetében magas, és viszonylag kevés olyan ország hozta fel, ahol nagyon magas a várakozási idő, mint például Chile, ahol a várakozási idő mediánja 840 nap, és Észtország 460 nappal. Hogyan változtak a várakozási idők az idők során? Az OECD adatai azt mutatják, hogy egy stabilitási időszakot követően a választható kezelésre (amelyek általában a leghosszabbak) a várakozási idők számos országban emelkedni kezdtek, még a Covid-19 kitörése előtt.

Az olyan országokban, mint az Egyesült Királyság és Ausztrália azonban a medián várakozási idő változásai nemzetközi szempontból viszonylag csekélyek voltak, például Észtországhoz és Portugáliához képest.

Sok ország a várakozási idő csökkentésére összpontosító politikákat vezetett be, amelyek vegyes eredménnyel jártak. Dániának, Angliának és Finnországnak sikerült csökkentenie a várakozási időket számos választható egészségügyi szolgáltatásnál, és ezeket tartósan megőrizte, és amint az az ábrákon látható, Lengyelországnak sikerült jelentősen csökkentenie a várakozási időt az elmúlt öt évben. Megjegyzés: † Hollandia esetében az adatok az átlagot jelentik, mert a medián nem áll rendelkezésre * Norvégia esetében a várakozási idők túlbecsültek a várakozási idők kiszámításának módja miatt. Forrás: OECD egészségügyi statisztikák Hogyan kezelik a várakozási időket a különböző országokban? A várólisták kialakulása általában az egészségügyi szolgáltatások kereslete és kínálata közötti egyensúlyhiány eredménye. A végrehajtandó helyes politikák országonként eltérőek lesznek, és többek között az egészségügyi rendszertől, a pénzügyi és politikai helyzettől függenek.

Sok országban a maximális várakozási időket alkalmazták a szolgáltatók célpontjaként, egyes esetekben garanciaként a betegek számára, de nincs „mindenre egyforma” maximális várakozási idő.

A kínálat tartós és tartós növelése a leghatékonyabb módja a várakozási idők tartós csökkentésének. Fontos célt szolgálnak azonban az alkalmankénti kiegészítő finanszírozási csomagokkal történő rövid távú beavatkozások is. Átmeneti keresletnövekedésre vagy rövid távú kínálati zavarra való gyors reagálással megelőzhető, hogy a várólisták jelentősen megnövekedjenek, és lemaradást okozzanak, illetve a soron lejjebb vagy hosszabb időn keresztül megnövekedjenek a várakozási idők.

Még a kínálat tartós növekedése sem garancia a sikerre. Egyes esetekben a többletkínálat ellensúlyozható a kereslet növekedésével, a beutalások, tesztek és eljárások számának növekedésével. Például Kanadában és Ausztráliában egyes elektív műtétekre a várakozási idő a kiegészítő finanszírozás és az aktivitás növekedése ellenére nőtt az elmúlt években.

Ban ben Ausztrália, a 2011–2015-ös Nemzeti Partnerségi Megállapodás értelmében az elektív sebészetbe történő beruházás a növekvő igények kielégítését jelentette, de nem járt jelentős hatással a várakozási időre. 2015 és 2018 között várakozási idők szürkehályog műtétre enyhén csökkent, de enyhén nőtt a térd- és csípőcsere esetében.

Ahol jelentős többletkereslet van, a várakozási idők csökkentése érdekében időnként a keresleti oldalt is megcélozzák. Az egészségügyi eredmények javítására összpontosító klinikai rangsorolási eszközök javíthatják a beutalási folyamatot és a várólisták kezelését.

Az OECD jelentésében Új Zéland példaként szolgál arra az országra, amely megpróbálta javítani a betegek rangsorolását (de a kínálat növekedésével kombinálva). Miután 2012-ben az elektív műtétek várakozási idejét maximum 4 hónapra csökkentették, a várakozási idők csökkentek számos általános eljárás esetében, és jóval az OECD-átlagok alatt vannak.

2019 óta az új-zélandi egészségügyi minisztérium egy szélesebb megközelítést alkalmaz, amely a teljes betegútra összpontosít a „2019–2024-es tervezett ellátási stratégiai megközelítés” keretében. Az ellátáshoz való hozzáférésre és az egészségügyi eredményekre gyakorolt hatás Számos bizonyíték utal arra, hogy a hosszú várakozási idők negatív hatással lehetnek mind az ellátáshoz való hozzáférésre, mind pedig a betegek egészségügyi eredményeire. Ez aggodalomra ad okot a keresleti oldalon a várólisták kezelése a várakozási idők arányosításával és a prioritási politikák végrehajtásával.

A várakozás alatt a betegek állapota romolhat, különösen, ha a várakozást meghosszabbítják, vagy a beteget prioritáson kívül helyezik. Bár például a csípőprotézis szükségessége nem életveszélyes, az ilyen állapot hosszú távú együttélése legyengítő, és jelentősen csökkentheti a beteg életminőségét.

Amellett, hogy potenciálisan súlyos következményekkel járhat a betegekre nézve, és egyes országokban kielégítetlen ellátási szükségletek forrása, a hosszú várakozási idő a hozzáférés egyenlőtlenségéhez is vezethet. Ideális esetben az ellátáshoz való hozzáférésnek a rászorultságon és nem a fizetőképességen kell alapulnia.

Egyes betegeknek elkerülhetetlenül több választási lehetőségük lesz, mint másoknak, és nemzetközi szinten óriási egyenlőtlenségek mutatkoznak a hozzáférés terén attól függően, hogy a beteg hol él. Például a szürkehályog-műtét maximális várakozási ideje országok között mozog egy hónaptól Dániában 1,5 évig Észtországban. Még egy országon belül is jelentős különbségek lehetnek a vidéki és nagyvárosi területek hozzáférése között.

Az is valószínű, hogy a Covid-19 világjárvány nagyon eltérő hatással lesz az egyes országok egészségügyi rendszereire, de ennek megértéséhez több adatra van szükség. Mit lehet tenni a várakozási idők javítása érdekében? Bár ezek eltérőek, a tény az, hogy a várólisták és így a várakozási idők sok országban jelentősen megnőttek az elmúlt évtizedben. A Covid-19 a várakozási időkre is káros hatással van, a várható felépülést hátráltatja egy második és harmadik hullám.

Ennek megoldásához jelentős kapacitásbővítésre van szükség – és ezt gyorsan. A kapacitás gyors és hatékony növelésének egyik módja a rugalmas egészségügyi infrastruktúra, mint pl mobil vagy moduláris műtők .

Egy ideiglenes helyiség hosszabb ideig is rendelkezésre állhat a meglévő részleg bővítésére irányuló munkálatok fedezésére, vagy rövidebb ideig az aktivitás és az idők során felgyülemlett „villámlás” várólisták fellendítésére. Egy ilyen megoldás különálló egységként állítható be nagy volumenű műtétekhez, minimális hatással a kórház meglévő erőforrásaira. Rugalmas megoldások széles skálája áll rendelkezésre Q-bital Healthcare Solutions .

Más stratégiák az alap- és a másodlagos ellátás közötti koordináció javítását célozzák, ami jobb betegáramlást és értékes betekintést nyújt a teljes betegútba és a várakozási időbe az utazás minden szakaszában. A rugalmas egészségügyi ellátás ebben is segíthet; például a kórház fő A&E osztálya mellett elhelyezhető egy mobil vagy moduláris könnyűsérülési klinika, hogy a betegeket a legmegfelelőbb útra tereljék.

Végső soron az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre való várakozási idő csökkentése alapvető fontosságú a betegek élményének javításához – ez a legtöbb országban kulcsfontosságú prioritás.